A MŰKŐ TÖRTÉNETE
Az egyik legkorábbi műkő az ún Coade-kő volt, Elinor Coade (1733-1821) találmánya, egy kiégetett kerámia, amit 1769 és 1833 között árultak. Később 1844-ben Frederick Ransome szabadalmaztatta saját szilikátkövét, ami homok, őrölt kovakő és alkinek keveréke volt. Ez a keverék magas hőmérsékleten meggőzölve önthetővé, könnyen alakíthatóvá vált, és sírköveket, malomköveket, vázákat, művészi kivitelű tárgyakat lehetett belőle készíteni.
A következő lépés az ún Viktória-kő volt, ami Mountsorrelből származó finom porrá őrölt gránit és Portland cement keveréke volt.
A cementalapú műkő kőzúzalék
kőport tartalmaz, erős cementtel kötésben, adalékanyagokkal erősítve. A nagyobb kopásállóság, és fagyállóság elérése érdekében tömöríteni kell. Ez úgy történik, hogy géppel préselik, majd gyorsszárító kamrában szárítják.Az ilyen műveletekkel készült műköveket használják sírkőként, vagy szabadtéri burkolásra (térkő).